Nem akarok elmenni ilyen szentiment�lis eml�kszem-milyen-volt-amikor-sz�lettek sztoriz�sba (pedig am�gy eml�kszem!), �s k�zhelyeket sem akarok �rni �ldozatv�llal�sr�l, szeretetr�l; any�knapi �nneps�geken, ballag�sokon, esk�v�k�n, sz�l�szob�kon, azt�n megint any�knapi �nneps�geken patakz� k�nnyekr�l...

Pedig any�k napj�n tal�n ezek a k�zhelyek hely�nval�k m�gis. Sz�let�s hete j�n - �s l�m, m�r nem is k�zhely: sz�letni v�rben �s mocsokban... Mert besz�lni kell r�la, hogy a sz�l�s term�szetes (!), hogy f�jdalmas (!), �s m�gis katartikus(!)...Mert vannak n�k, akik az�rt any�k lesznek, az�rt sz�lnek (vil�gra hoznak), ha nem is v�llalj�k a velej�r� szenved�st. Baj ez? Sokak szerint igen, mert anya-gyerek kapcsolat; meg pszich�s maszlag a k�t�d�sr�l. Bla-bla.

Pedig olyan ez is, mint az esk�v�. F�nyes lagzinak is lehet randa v�ge. Esk�v�t sose l�tott p�r is v�n�lhet meg boldogan. Nem a t�rt�net v�ge, hanem a kezdete.  Kihordjuk, viselj�k, magunkban hordozzuk �ket n�h�ny gy�ny�r� h�napig, azt�n odaadjuk �ket az �letnek. A kaland csak akkor kezd�dik. Mindegy, hogy f�jt-e az a sz�l�s; mindegy, meddig tartott a vaj�d�s, mindegy; �berek voltunk-e egy�ltal�n; hogy ott volt-e az apja is, vagy k�rm�t r�gott valahol - a gyerekekkel j�r� k�nokat nem lehet meg�szni. Ha elesik, ha neki f�j, ha � beteg, ha � s�r, ha neki nem siker�l, ha � kudarcot vall, ha � csal�dik, ha � vesz�lyben van, ha � szenved, akkor nincs epidur�lis... �s amikor mosolyog, amikor b�szke, amikor siker�l fel�llnia, amikor besz�lni kezd, amikor �r�l, amikor szeretik...akkor �jra �t�led a sz�l�s euf�ri�j�t! �s ez�rt vannak a k�nnyek annyi anya, meg nagymama-szemben ilyenkor. Any�k napj�n.

L�m, m�gis milyen k�zhelyes lett! Anyatestv�reim, ti is s�rtok, amikor �rva gyereket l�ttok?